Kulissza

Blog

Úgy gondoltam, érdemes lenne kiírni magamból egy-két bútorátalakítós, keratív tárgy készítős élményemet, illetve ami ezekkel kapcsolatban foglalkoztat engem. Valahogy el kell kezdenem, így először mesélek egy kicsit magamról. Tudni kell, hogy nem nagyon vagyok megáldva önbizalommal. Ezt a hiányosságomat folyamatosan igyekszem pozitív irányba fejleszteni. Ebben a hobbim rengeteget segített és segít továbbra is engem, hiszen teljes boldogságban leledzem alkotás közben, s úgy érzem, gyönyörű lesz minden a kezeim között. Koncentrálok, étlen-szomjan elvagyok akár egy egész napig is, ha azt csinálhatom, amit akarok. Lassan kezdem elhinni, hogy jó vagyok ebben, hiszen rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Lételemem mások segítése, már ami ajándékok kivitelezésére, bútorok festésére vonatkozik. (De most, hogy jobban belegondolok, a lelkeket is ápolom akkor, amikor maguktól kiöntik a szívüket nekem. Valamiért nagyon könnyen megnyílnak előttem az emberek, szívesen megszabadulnak a lelki terheiktől.) Kifejezetten élvezem a tervezgetős szakaszt, hogy ráérzek-e a tulajdonos elképzelésére, főleg, amikor még ő sem tudja, mit akar. Ez legtöbbször odáig vezet, hogy elárasztom ötletekkel, amikből azután addig morzsázgatunk, variálunk, míg megtaláljuk a legtökéletesebb megoldást “ügyfelem” számára. Mit szól mindehhez a családom? Amíg otthon minden rendben van, nincs gond – szokták mondani. Hála Istennek, a gyerekeim már elég nagyok, hogy találjanak maguknak valami ehetőt a házban, még az elpakolásban is segédkeznek, néha fel is porszívóznak, esetleg ki is mosnak, főleg, ha el akarnak menni valahová. 😃 Akkor a leghatékonyabbak, amikor mi felnőttek nem vagyunk itthon. Olyanok, mint én voltam. Akkor raktam rendet, takarítottam szívesen, amikor anyukámék nem voltak itthon, azaz nem kényszerítettek. Az enyémek is szívesen lepnek meg egy rendbevágott házzal, mert tudják, enélkül nem mehetnének barátnőzni, mozizni, stb. A férjem is megszokta a hobbimat, sőt támogat engem, még akkor is, amikor újabb és újabb kincset hozok/hozatok vele haza. Ő az én ezermesterem, akit sokszor ki is használok, ha fúrni-faragni kell. Na jó, sokat tanultam már én is tőle, de az én logikám sokszor többletmunkát igényelne tőlem, ő pedig sokkal ésszerűbben gondolkozik. Hiába na, nőből vagyok!

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűtípus méretezése
Kontraszt