Fateknő edzés helyett

Pár hete felhívott az egyik barátnőm, hogy egy közös ismerősünk velem szeretné felújíttatni pár régi szerzeményét, vállalom-e? Naná, hogy igent mondtam, hiszen imádom a múlt századi tárgyakat, karcsú lábú bútorokat, főleg ha egyediek. Soha nem gondoltam volna, hogy a szóban forgó tárgy egy fateknő. Sőt nem is egy…

Elöljáróban tudnod kell rólam, hogy bárhol vagyok, bármilyen filmet, dokumentumfilmet látok, elsősorban a hátteret és a dekorációkat veszem szemügyre, annyira szeretem a hangulatot, amelyet árasztanak. A lakás-átalakítós, házépítős, átváltoztatós külföldi műsorok is rengeteg jó ötlettel szolgálnak nekem, melengetik a szívemet. Hiába, odáig vagyok a tárgyakért, színekért, csodás helyszínekért. Ezekből, illetve a családom-otthonom-gyönyörű környezetem hármasságából töltekezem és “szerzek” inspirációt, energiát.

A fateknő nem jár egyedül

De vissza a szállítmányhoz:

• 2 fateknő,
• 1 régi mázsás mérleg,
• 1 bükk asztal és
• 1 óriási láda érkezett műhelyembe.

Mennyi csoda egy helyen! Ráadásul csak egy kis frissítésre érkeztek, látszólag a mérleg volt az egyetlen festenivaló.

Azt sem tudtam, melyikkel kezdjek. Végül a legkisebbek lettek az elsők, azaz a két teknő. Úgy hittem, így jobban érzem majd, hogy haladok. Hogy tévedni emberi dolog? Na, az itt halmozottan érvényes.

Amikor a fateknő megmacsakolja magát

Kimentem a teraszra, felvérteztem magam maszkkal (nem volt nehéz szerezni, ugyebár), előkerült az excenteres csiszolóm (a férjemtől kapott tavaly karácsonyi ajándékom), egy-két smirgli, s az erősödni vágyó karjaim, derekam. Nos, edzés is lett a javából!

Próbáltatok már csiszológéppel görbe felületen dolgozni? Eddig én sem, és ki tudja, akarok-e még… Nem volt ugyanis egyszerű úgy fordítani a teknőket, hogy a gépem is azt higgye, vízszintesen halad. De hát így születnek a hősök, mi pedig mindketten azok voltunk: a fateknő és én. Az 1-2 centi mély bevágások azonban kemény ellenfélnek bizonyultak, így csak tompítani, s csiszolópapírral lágyítani, puhítani tudtam ezeket a felületrészeket.

A végeredmény magáért beszél

Hála Istennek, a tulajdonos szintén értékeli és szereti a régiségeket a múltra utaló nyomaikkal együtt, így a kosz és felületi hibák eltüntetése után nem festettem, nem rajzoltam a teknőre semmit: egyszerű autenticos színtelen waxszal fejeztem be a műveletsort. A wax kikeményedése után a felület vízállóvá válik (nem mintha valaha használatba kerülnének, ugyanis egy parasztházat fognak ékesíteni), és megmarad a fa szépsége, a színe pedig még mélyülhet is.

Nekünk pedig pontosan ez volt a célunk, így a küldetést mindenképp sikeresnek mondhatom.

Hogy melyik tárgy lesz a következő választottam? Figyeld a blogomat továbbra is, hogy megtudhasd. Ha pedig napra kész szeretnél lenni a Silvelie decor workshopjaival (is) kapcsolatban, kövess a Facebookon is.